Luther Márton 500 évvel ezelőtt kifüggesztett 95 tétele közül a 43. igy szól: „Arra kell tanítani a keresztényeket, hogy jobb dolgot tesz, aki a szegénynek ad, vagy a rászorulónak kölcsönöz, mint hogyha búcsút vásárol.” Ennek a szellemében Király Lajos esperes, Nagy Erika misszió előadó, Nevezi László szociális munkás és Rácz Ervin ifjúsági előadó, valamint néhány nőszövetségi tag és szikés ifjú a Május 14. elnevezésű lakónegyedben található IPL tömbházakhoz látogatott, hogy 500 töltöttkáposztát osszon szét az ott lakók között a REFO 500 jegyében.
A cselekedet nemes volt, pár perc alatt sikerült is szétosztani az eledelt, de az a látvány, ami fogadta a jótékonykodókat sokkoló és ledöbbentő volt. Nem is lehet elképzelni azt, hogyan lakhatnak olyan körülmények között emberek. Szemét szemét hátán, orrfacsaró szag, amire meg is jegyezte az egyik ottlakó: a hidegben az a jó, hogy nincs annyira büdös. Több „lakosztályban” betegek fekszenek szinte mozdulatlanul és örültek annak, hogy esperes és lelkész imádkozott értük és velük. Istenben hívő emberek is élnek ott, akik olyan körülmények között szinte az életbenmaradásért harcolnak.
Lehet közben ítélni és elítélni őket. Van olyan ember, aki erre nagyot legyint, sőt az mondja: mindenki a maga sorsának a kovácsa. Persze, lehet, hogy többen az ott lakók közül saját életvitelük követkeményeként tengetik létüket, de a gyermekek és az öregek, akiknek esélyük nincs arra, hogy kimásszanak abból a fertőből, tényleg méltóak az ilyen jellegű ítélkezésre?!
A szikés fiatalok meg is jegyezték, egészen másképpen értékelik az életüket ezután az akció után és a továbbiakban is szeretnének ily módon segíteni. Aki szeretné támogatni az egyházmegye szeretetszolgálatát, vegye fel a kapcsolatot az Esperesi Hivatallal.